F C7 F Egyik délután megyek az utcán, Bb F C7 F És látom, hogy nem köszöntök már. F C7 F Hátam mögött még fütty se szól, mint rég; Bb F C7 F Úgy érzem, elfelejtették. F G7 C Régi csibészek, nem ismernek engem meg, F G7 | C= F| Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek. C-F C-F C-F | C=F| Közel volt egy grund, mindig ott voltunk, Vagy messze elcsavarogtunk. A kék ég alatt ránksütött a nap, Rágcsáltuk a tökmagokat. Régi csibészek, nem ismernek engem meg, Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek. Hullott a könnyünk, annyit nevettünk, S azt ettük, amit szerettünk. Bámultuk sokat a kiscsajokat, Így éltünk boldog napokat. ¦: Régi csibészek, nem ismernek engem meg, Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek. :¦